IV. „ J” vagy „ly” hangot tartalmazó utóneveink:
1.Férfi nevek:
. .
. . . . .
. . .
A
Adorján (latin):
hadriai
Ajád (magyar):
jelentése ismeretlen
Ajtony (török-magyar):
arany
Alajos
(germán-latin-német): egész, bölcs
B
Baján (török-magyar):
gazdag
Bajnok (magyar): gyõztes
Benjamin (héber):
a szerencse fia, jobb kezem fia, szerencsés, boldog
C
Cipórján
(latin): göndör hajú
D
Damján
(görög-latin): a népbõl származó,
legyõzõ
Demjén
(görög-magyar): a népbõl származó,
legyõzõ
G
Gergely
(görög-latin): éberen õrködõ
Gerjén
(görög-német-magyar): legidõsebb fiútestvér,
elöljáró
Gujdó
(germán-német-román): erdõbõl
származó
I
Ipoly
(görög): a lovakat kifogó
J
Jácint (görög-latin):
a virág neve
Jakab (héber): sarkot fogó,
elgáncsoló, csaló, aki a másik helyére
lép
Jákob (héber).
ugyanaz a jelentése, mint a Jakabé
Jakus (héber):
ugyanaz a jelentése, mint a Jakabé
János (héber-görög-latin):
Isten kegyelme, Isten kegyelmes
Járfás (görög-latin):
idõs férfi
Jázon (görög-német-magyar):
gyógyulást hozó
Jenõ (görög-német-magyar):
elõkelõ, nemes nemzetségbõl való
Jeremiás (héber-görög-latin):
Isten fölemel, Isten magasztos, Jahve megalapoz
Jeromos (görög): szent nevû
Joakim (héber): Jahve fölkelt,
Isten felemel, megelevenít
Joáb (héber):
Jahve a Isten
Johann (héber): Isten kegyes ajándéka
Jónás (héber-görög-latin):
galamb
Jonatán (héber): Isten
ajándéka
Jordán (héber): lefelé
folyó
Jósiás (héber): Isten
megsegít, gyógyít, Jahve nyíl, akit az Úr
támogat
Jótám (héber):
Isten tökéletes
Jozafát (héber): Jahve ítél
József (héber):
Isten gyarapítson, Õ megsokasít, összegyûjt,
levon, elvesz
Józsiás (héber): Isten
a védelmezõm
Józsua
(héber): akinek segítsége Istentõl
való
Józsué (héber): Isteni
szabadítás, segítség, üdvösség,
nagylelkûség, az Úr segít, megment
Jukundusz (latin):
kellemes ember
Julián (latin):
a JULIANUS alakváltozata, a Július nemzetséghez tartozó,
ragyogó, Jupiternek szentelt
Jusztin (latin): igazságos, igazságszeretõ
Jutas (török-magyar): fakó,
nyelõ
K
Kajetán
(latin): gaetai
Károly (germán-latin-magyar):
legény, fiú, karvaly, turul
L
Lajos (germán-francia):
hírnév + háború
M
Mihály (héber):
Istenhez hasonló
O
Ompoly (latin-magyar): ampelumi
R
Rajmund (germán-német):
okos védõ
Rajnald (német):
aki a tanácsban tevékenykedik
Rejnhold (német):
aki a tanácsban tevékenykedik
S
Semjén (héber-magyar):
meghallgattatás
Sólyom (magyar):
a szó maga
T
Tartján (török-magyar):
méltóságnév
Tomaj (magyar): nemzetségnév
V
Vajk (török-magyar):
gazdag
Z
Zajzon (magyar):
jelentése ismeretlen
2. Nõi nevek:
...............................................................................................................................
A
Ajándék
(magyar): Isten örömet szerzõ ajándéka
Ajna
(finn): szépség, báj, kedvesség,
Isten kegyelme
Ajnácska
(magyar): nyilazó leány
B
Bojána
(szláv-latin): jelentése ismeretlen
G
Gajána
(orosz): föld
H
Hajna
(magyar): hajnal
Hajnalka (magyar):
hajnalpír
I
Ibolya (magyar): a virág
neve
J
Jácinta
(görög-latin): a virág neve
Jada (héber):
okos
Jakobina (héber):
sarkot fogó, elgáncsoló, csaló, aki a másik
helyére lép
Janina (latin-héber-görög-német):
Isten kegyelme, Isten kegyelmes
Janka (héber-görög-latin-magyar):
ld. Janina
Jarmila (szláv-latin): tavasz + kedves
Jázmin (magyar): a virág neve
Jella (héber-latin-német): Isten
embere, Isten bajnoka
Jerne (görög-magyar): béke
Jetta (német-latin): körülkerített
birtokán uralkodó
Johanna (héber-görög-latin): kegyelembe
fogadott, Isten kegyelmes, az Úré a kegyelem
Jolán (görög-magyar): a viola
virága, jó leány
Joli (francia): csinos, bájos
Jordana (héber):
jordániai
Jozefa (héber-latin): Isten gyarapítson,
Õ megsokasít, sokasító, megsokasítás,
Õ összegyûjt, bevon, elvesz
Jozefina (héber-latin): ld. Jozefa
Józsa (héber-magyar): Isten
kegyelmes, Isten gyarapít, jóság
Judit (héber): júdeai
Júlia (latin):
a Juliusz nemzetséghez tartozó
Julianna (latin): ld. Júlia
Julietta (latin-francia): ld. Júlia
Jusztina (latin):
igazságos, igazságszeretõ
Jutta (héber-német-dán):
júdeai
L
Lejla (perzsa-angol):
sötét hajú
Lujza (francia-magyar):
hírnév + háború; (latin-germán):
a Lucretius nemzetséghez tartozó
M
Maja
(latin): mitológiai istennõ neve, május
Mályva
(magyar): a dísznövény neve
Mirjam
(héber): keserûség, szomorúság,
keserû, ellenálló, lázadó, fegyelmezetlen,
zabolátlan,
felkelés, kövér, erõs
N
Nádja (orosz-szláv-magyar):
remény, reménység
Nefelejcs (magyar):
a virág neve
O
Orsolya (latin-ófelnémet):
kis medve, ló
R
Rajmunda (német-latin):
okos védõ
S
Sejla (angol): a
Caecilius nemzetséghez tartozó, vak
Sz
Szonja
(görög-orosz-német): bölcsesség
T
Tatjána (latin-orosz-német-magyar):
Tatius családjához tartozó
U
Uljana (latin-orosz):
a Julius nemzetséghez tartozó
V
Vilja (finn): gazdagság,
jóság
Z
Zója (szláv):
élet
Zulejka (arab): hercegnõ
Egy kis múlt-idézés:
Mindannyian tudjuk, nap mint nap érzékeljük, mennyire hatással van életünkre a nevünk.
Az õsi névadási szokások ma is megismerhetõk
különféle "primitív törzsek" életébõl,
amelyek mindenkor érdekelték
a "civilizált" embert, így rengeteg könyvet,
tanulmányt olvashatunk errõl a témáról
is.
Az õsmagyarok személynévadási
szokásai nem különbözhettek
a többi "pogány" névadási módoktól,
egyelemû neveket viseltek
õseink, s az elsõ írásos emlékünk
ebbõl az idõbõl Konsztantinosz
császár tudósításából
való, aki felsorolja néhány magyar fõember
nevét, fonetikusan : "Bulcsú, Jelex', Árpádi,
Tási" stb. A XII. századi
Dömösi Adománylevél
névanyagában testi és jellembeli tulajdonságot
jelölõ nevek (Hozug, Muncas, Pazari, Fekete), rokonságnevek
(Fiadi, Apa), ünnepnevek (Pinkosti, Sumbot, Pentuk), cselekvés-
és foglalkozás-
nevek (Sipus, Kuteles), óvónevek (Numel,
Itwan) is szerepeltek már. A pogánykori névadási
szokásokat
a kereszténység felvétele után kiszorították
az egyházi nevek. Eleinte a latin eredetû személyneveket
terjesztették, s minden ember kapott ilyen nevet. Sok esetben
vagy a világi, vagy az egyházi név került uralomra,
vagyis a névadás a keresztnevek belépésével
is megmaradt az egyelemûség szintjén. De az ómagyar
kor elsõ
felébõl már tudunk - egészen magas rangú
személyek esetében- a világi és az egyházi
név együttélésérõl
(pl. Aba Sámuel).
A XIII. század eleji Tihanyi Összeírásban
olvashatjuk például a még teljesen latinos
Mateus, Paulus, Johannes stb. formákat, de ugyanott vannak már
"magyaros" alakok is (Peter, Stephan, Joan,
vagyis lehagyták a latin -us végzõdést.
A XIII. századtól kezdve már
családnevek és utónevek is
megjelentek együtt, de a kételemû nevek megszilárdulása
a XV. és XVI. századra tehetõ (nyelvemlékeinkbõl
tudjuk). A nõi névadásban a kételemû
nevek adása csak bizonyos idõbeli késéssel
követte a férfiakét.
S hogy melyek voltak a "divatos" nevek? Minden korban más
és más, ahogyan más szempontok alapján választottak
nevet gyermekeiknek a szülõk (Volt idõ, amikor az
elsõszülött fiú (és leány) legtöbbször
az apa (leány esetében az anya), vagy valamelyik közeli
hozzátartozó nevét örökölte pl.).
D. Crystal: A nyelv enciklopédiája
címû könyvében több év nyelvdivatjait
bemutatja (angol, walesi és magyar adatokat olvashatunk).
Gyakran anyakönyvezett férfi nevek: Gyakran anyakönyvezett nõi nevek:
XVII. sz. 1945. 1967. XVII. sz. 1945. 1967.
János
László
László
Anna
Mária
Éva
István
István
Zoltán
Katalin
Éva
Mária
Mihály
József
István
Erzsébet
Erzsébet
Ildikó
György
János
József
Zsuzsanna
Katalin
Katalin
Péter
Ferenc
János
Judit
Zsuzsanna
Erika
András
György
Attila
Zsófia
Ilona
Erzsébet
Pál
Péter
Sándor
Mária
Anna
Zsuzsanna
Ferenc
Sándor
Tibor
Borbála
Judit
Andrea
Gergely
Gábor
Ferenc
Klára
Ágnes
Judit
Tamás
András
Zsolt
Krisztina
Margit
Ágnes
És mi a helyzet napjainkban?
Menjünk ki egy lakótelepi játszótérre, vagy lapozzuk fel az iskolák, óvodák, bölcsõdék "lakóinak" névsorait!
Az utónevekkel kapcsolatban megállapítható,
hogy mindössze 9 névben szerepel ly.
De ezek a nevek
sok-sok évszázadon át a gyakori férfi
nevek közé tartoztak (Mihály, Gergely,
Károly).
A nõi nevek közül az -ly-t tartalmazók
a szép nõi nevek közé számítanak
napjainkban is (Ibolya, Orsolya).
Tartozunk annyival elõdeinknek, hogy legalább a nevüket
helyesen írjuk, nevükben is õrizzük emléküket.